Az alábbi szöveg forrása a www.boncnok.freeblog.hu

Alapok

1. Írásjelek használata

A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs. Vesszőt teszünk az és, s, meg, vagy kötőszók és a mint kötőszóval bevezetett összehasonlítás elé, az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy kötőszószerű szókapcsolatok elé.

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait, illetve kéttagú mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza.

Kettőspontot teszünk, ha egy lényeges gondolatra hívjuk fel a figyelmet, vagy ha jelezni kívánjuk, hogy a tagmondat fontosabb magyarázatot vagy következtetést tartalmaz.

A mellérendelt, azonos szerepű mondatrészek közé vesszőt teszünk, ha kötőszó nélkül következnek egymás után. A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni egymástól. Ha az azonos szerepű mondatrészek között kötőszó van, ez elé vesszőt teszünk (kivéve az és, s, meg, vagy kötőszókat – de ha ezek a kötőszavak beszédszünettel elválasztottak, eléjük vesszőt teszünk). A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé vesszőt teszünk.
Az értelmezős szerkezetekben az értelmezett és az értelmező közé vesszőt teszünk; ha az értelmező után is szünet van a beszédben, oda is vessző kerülhet.

Kertjük díszét, egy öreg diófát, a vihar kidöntötte.

Egymásnak alárendelt mondatrészek közé általában nem kell vesszőt tenni.

Ma reggel nagy eső esett.

Ha a mint szó állapotot vagy minőséget jelölő szó(kapcsolat) előtt áll, nem teszünk eléje vesszőt.

2. Közbevetés

Olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé teszünk. Érzelem kifejezésére a mondatba felkiáltójel vagy kérdőjel is beékelődhet. Az ilyen jel után a mondat kisbetűvel folytatódik.

 
(Forrás: A magyar helyesírás szabályai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.)

3. Ne törj ketté mondatot!

Magyarul, ne használj vessző helyett pontot.

Sok-sok éve egy tengerjáró hajón találkoztunk. New Yorkból Liverpool-ba tartva.

Megengedett, hogy egy kiemelt mondatrész mondat szerepét lássa el, és aszerint jelöld:

Újra és újra bekiabált. Semmi válasz.

Az írónak mindazonáltal meg kell győződnie róla, hogy a kiemelés indokolt. Az ilyen hiányos mondatok leginkább párbeszédekben jelennek meg, amikor a karakter amúgy is mondatokat elharapva beszél.

Fogalmazás

4. Válaszd ki a formát, és tartsd magad hozzá!

Minden írásnak van valamilyen alapformája. Az írók részben ezt a formát követik, részben eltérnek tőle, ahogy a fogalmazás és képességeik megkívánják. A hatékony írás az író gondolatait követi, de nem feltétlenül azok sorrendjében. Ezért tervre van szükség. Időnként a terv hiánya a fontos, mint például egy szerelmeslevél esetén, ahol a gondolatok szabad áramlása a lényeg. A legtöbb esetben azonban tudatos tervezésnek kell megelőznie az írást. A fogalmazás első szabálya tehát, hogy meghatározd a követendő formát.

Például a szonett tizennégy soros vers. A szonettírók pontosan tudják, hová akarnak kilyukadni, bár arról nem feltétlenül van elképzelésük, hogyan jutnak el oda. A többi forma kevésbé merev és jóval rugalmasabb, de csupán csontváz, amit az író egészít ki hússal. Minél inkább tisztában van az író a formával, annál több az esélye a sikerre.

5. A fogalmazás alapegysége a bekezdés

A bekezdés bármilyen hosszú lehet, ha belső egysége megvan. Ha a téma, amiről írsz, nem olyan lényeges, és csak röviden szeretnéd tárgyalni, nem szükséges témakörökre osztani. A rövid leírást, egy esemény rövid közlését elég egy bekezdésbe sűríteni, és utólag eldönteni, vajon a több részre bontás javít-e rajta.

Rendszerint azonban egy téma altémákra oszlik, amelyeket mind külön bekezdésben tárgyalunk. Ez természetesen az olvasó megértését segíti elő. Minden bekezdés eleje új lépést jelent a megkezdett téma kifejtésében.

Magányos mondatokat, ha lehet, ne írjunk külön bekezdésbe. Kivételt képezhetnek az átvezető részek. Párbeszédben azonban egyetlen szó is önálló bekezdésnek tekinthető, és új bekezdés kezdődik, valahányszor a beszélő személye megváltozik.

Szabályként elmondhatjuk, hogy legjobb, ha a bekezdést olyan mondattal kezded, ami utal a témára, vagy segíti a váltást. Ha a bekezdés egy nagyobb szöveg része, esetleg szükséges lehet jelölni azt is, milyen helyet foglal el azon belül.

Gyakori, hogy a bekezdés konkrét kijelentéssel kezdődik, ami a későbbi mondatok összetartását szolgálja.

Kellemes szél fújt.

A következő tíz-húsz oldal különös bekezdésekkel volt teleírva.

Ha azonban ezt a módszert túl gyakran alkalmazzuk, modorossá válik. A nyitó mondat leggyakrabban a bekezdés irányát határozza meg.

Felvette a nehéz lámpást az asztalról, és felfedezőútra indult.
Egy újabb lépcső után a tetőre jutottak.

Érzelemtől fűtött elbeszélésben a bekezdés többnyire rövid és nem lehet benne főtémát felfedezni; az író végigsiet az eseményeken. Ilyenkor a bekezdések közti törés csupán beszédszünetet jelöl, amit a cselekmény valamely részlete követ.

A bekezdések tagolásához logikus gondolkodásra és jó érzékre van szükség. A hatalmas szövegrészek elrettenthetik az olvasót, ezért a hosszú bekezdéseket még akkor is hasznos vizuális segítség gyanánt kettétörni, ha logikailag ezt semmi nem indokolja. Ugyanakkor a rövid bekezdések gyors egymásutánja is zavaró lehet. A csak hatásvadászat kedvéért széttört bekezdések reklám- és pamfletízűvé teszik a szöveget. A bekezdések tagolásánál a mértékletesség és a rend a két kulcsszó.

6. Az állítások legyenek pozitív alakban

Kerüld a bizonytalan, színtelen, tétova megfogalmazást! A „nem” szót tagadáshoz és szembeállításhoz használd, ne pedig arra, hogy elkerüld a pontos fogalmazást.

Nem sokszor volt pontos -> Rendszerint késett.

Nem gondolta, hogy a latin nyelv tanulása értelmes időtöltés lenne. -> Időpocsékolásnak tartotta a latintanulást.

Makrancos hölgy kevés érdekes részlettel rendelkezik. Shakespeare nem túl kellemes karakterként állítja be Katalint, és Bianka sem kerül be az író emlékezetesebb szereplői közé. -> A Makrancos hölgyben szereplő nők nem vonzóak. Katalin undok, Bianka jelentéktelen.

Az utolsó javítás előtti példa nemcsak negatívan fogalmaz, hanem még bizonytalan is. A javítás ezért részben találgatás, hiszen nem tudhatjuk, mire gondolt az író.Az olvasó akár tudatosan, akár tudat alatt, nem szeret arról hallani, mi nincs; ő azt szereti tudni, mi van. Ezért néha még a negatívumokat is ajánlatos pozitív alakba tenni.

Nem őszinte – őszintétlen; nem fontos – jelentéktelen; nem emlékszik – elfelejtette

A szembeállított pozitív és negatív állítás erőteljes szerkezetet képez.

Ne kérdezd, mit tehet érted az ország – kérdezd inkább, mit tehetsz te az országért.

A „nem” kivételével az összes többi tagadószó erős.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szép, amíg rám nem mosolygott.

Ha minden mondatod kételyekkel tűzdelt, az írásodnak nem lesz súlya.

7. Konkrét, precíz, pontos fogalmazás

Általános helyett légy specifikus, homályos helyett pontos, absztrakt helyett konkrét.
Az olvasó figyelmét a leginkább azzal tudod megragadni, ha pontos és konkrét fogalmazást használsz. A legnagyobb írók is azért olyan hatékonyak, mert a valóban fontos részletekre koncentrálnak. Nem szükséges minden részletet megadni – egyrészt lehetetlen volna, másrészt felesleges –, de ha a fontos részleteket közlöd, méghozzá pontos és érzékletes formában, az olvasód bele tudja képzelni magát a környezetbe.

8. Húzd ki a felesleges szavakat

Az erőteljes írás tömör. A mondatban ne legyenek felesleges szavak, a bekezdésben felesleges mondatok, mint ahogy egy rajzon se legyenek felesleges vonalak, a gépben meg felesleges alkatrészek. Ez nem azt jelenti, hogy az író minden mondata legyen rövid, vagy hogy kerülje a részletezést, és csak körvonalakban vázolja fel a témát, hanem azt, hogy minden szónak legyen meg a helye.

Néhány kifejezés, ami a szabályt sérti: valamiféle, olyasmi, egyfajta; annak a kérdése, hogy; tüzelési célra (tüzelőnek); nem fér hozzá kétség, hogy (kétségtelen); olyan ember, aki (olyan, vagy ő); annak köszönhetően (mert); nem voltam tudatában a ténynek (nem tudtam)

Könnyen dagályossá válhatunk, ha egy gondolatot lépésről-lépésre, külön mondatokra bontva mutatunk be, ahelyett hogy egy mondatba fűznénk.

9. Kerüld a halmozódó laza mondatokat

Laza mondatnak azt tekintjük, ami két tagmondatból áll, és a másodikat egy kötőszó vagy vonatkozói névmás köti össze. Az író hibát követ el, ha a mondatai túl tömörek és ismétlődő formátumúak.  Időnként egy-egy laza mondat lazíthat a szöveg hivatalosságán, és az olvasó megkönnyebbülten fellélegezhet. Gyakoriak a könnyed, spontán írásban is. A probléma akkor merül fel, ha túl sok van belőlük.

kezdő írók gyakran egész bekezdéseket építenek fel ilyen mondatokból, ahol a tagmondatokat és és de kötőszók, ritkábban az aki, amely, ami, amíg és amikor választják el egymástól.Ha túl sok laza mondat sorakozik egymás után, néhányat át kell írni, hogy megtörd a monotómiát. Használj egyszerű mondatokat, vagy pontosvesszőt; esetleg olvaszd őket össze más sorrendben, ahogy a szöveg megkívánja.

10. Az összetartozó szavak maradjanak együtt

A szavak mondatban elfoglalt helyzete mutatja a kapcsolatukat. Ha rossz helyen vannak, az csak zavarhoz és kétértelműséghez vezet. Az írónak ezért egy helyre kell tömörítenie az összetartozó szavakat és szócsoportokat, elkülönítve azokat, amelyek viszont nem tartoznak össze.

Az első new york-i kereskedelmi spermabank pénteken nyílt rozsdamentes acéltartályban lefagyasztott, tizennyolc férfitól származó mintákkal. -> Az első new york-i kereskedelmi spermabank pénteken nyílt, melynek során tizennyolc férfitől vettek mintát. A mintákat legfagyasztva, rozsdamentes acéltartályban tárolják.

Az alanyt és az állítmányt ne válaszd külön olyan tagmondat beszúrásával, amely az előző tagmondat alanyára is érthető lehet.

11. Ne hangsúlyozz egyszerű kijelentést felkiáltójellel

Stílus

12. Húzódj a háttérbe

Írj úgy, hogy az olvasó az írásod értelmét és hangulatát vegye észre, és ne az író pillanatnyi kedvét. Ha jó az írás, az író hangulata anélkül jut kifejezésre, hogy a mű látná a kárát. Csak úgy tudsz saját stílust kialakítani, ha nem utánzod senkiét – vagyis húzódj vissza a háttérbe. Az őszinte és figyelmes írónak nem kell a stílus miatt aggódnia. Ahogy mestere leszel a nyelvednek, úgy alakul ki a stílusod. A fogalmazás fegyelemre szoktatja az elmét, és az írás is gondolkodás.

13. Írj természetesen

Írj úgy, ahogy az természetes a számodra, olyan szavakat és kifejezéseket használj, amik könnyen jönnek a nyelvedre. Azt azonban egy pillanatra se hidd, hogy ha természetes vagy, akkor egyúttal hibátlan is.

nyelvtanulás utánzással kezdődik. A csecsemő utánozza a szülei hangját, a gyerek pedig először az első hallott nyelvet, majd a könyveket. Az utánzás folyamata sokáig tart azután is, hogy az író immár magabiztosan használja a nyelvet, mert lehetetlen elkerülni, hogy ne kopírozzon az ember valamit, amit csodál. Tudatosan ne utánozz; de ne aggódj a hasonlóságok miatt; inkább csodáld nyugodtan tovább azt, ami jó. Így, amikor természetesen írsz, olyan lábnyomokat követsz, amiket érdemes.

14. Használj főneveket és igéket

Használj minél több főnevet és igét határozószók és jelzők helyett. Olyan határozószó nem létezik, amelyik egy rossz vagy gyenge főnevet kihúzna a kutyaszorítóból. Ez persze nem azt jelenti, hogy mellőzd teljesen a határozószókat és jelzőket; azok is a beszéd részét képezik. Általánosságban elmondható viszont, hogy a főnevek és igék azok, nem pedig a határozószók, amelyek feszességet és színt kölcsönöznek az írásnak.

15. Ellenőrzés és újraírás

Az ellenőrzés az írás része. Kevés olyan író van, aki elsőre képes megírni azt, amit akart. Gyakran a kész munka átolvasásakor rájössz, hogy súlyos hibák vannak benne, vagy fel kell cserélned a szövegek sorrendjét. Ebben egy szövegszerkesztő nagy segítségedre lehet. Egyes írók szeretnek kinyomtatott anyagon dolgozni, mások a képernyőt részesítik előnyben. Mindenesetre ne félj kísérletezni az írásoddal. Tartsd meg az eredeti és az újraírt változatot is, hogy ha szükséges, visszanyúlhass a régebbi kézirathoz. Nem jelent sem gyengeséget, sem kudarcot, ha a kézirat súlyos műtétekre szorul. Ez gyakori jelenség még a legnagyobb írók között is.

16. Ne légy dagályos

A túlcicomázott szöveg nehezen emészthető, néha kifejezetten émelyítő. Ha természetes stílusod a dagályosság, akkor legalább találj olyan erős témát, ami ezt elbírja.
Ha számítógéppel írsz, próbáld kivédeni a bőbeszédűséget. Csábító lehet a billentyűzet kattogása, és könnyen azon kaphatod magad, hogy felesleges szavakat, netán bekezdéseket szúrsz be a szövegbe pusztán azért, mert élvezed, ahogy a kezed a billentyűzet felett táncol, és a szöveged megjelenik a képernyőn. Mindig tanácsos utólag visszaolvasni a szövegedet, és kiirtani a felesleget.

17. Ne túlozz

Ha túlzol, az olvasók azonnal résen lesznek, és minden gyanússá válik a számukra, az is, amit korábban olvastak, és az is, ami később jön, mivel elvesztik hitüket az ítélőképességedben és a mértékletességedben. A túlzás egyike a leggyakoribb hibáknak. Egyetlen gondatlanul odavetett szuperlatívusz lerombolhatja az olvasó szemében a lelkesedés tárgyát.

18. Kerüld a minősítő jelzőket

Nagyon, rendkívül, kissé, kicsit – ezek a próza pocsolyájában élősködő piócák kiszívják az életet a szavakból. A kissé szó használata különösen zavaró: mindannyiunknak nagyon kell igyekeznie, hogy rendkívül figyelmesen ügyeljünk ennek a roppant fontos szabálynak a helyes használatára, mert meglehetősen gyakran meg szoktuk sérteni.

19. Ne erőltesd a lazaságot

Manapság sok a laza írás, ami úgy kanyarog, mintha az írója állandóan fel lenne dobva. A laza stílus azonban gyakran beképzeltséget takar – az író úgy gondolja, bármi jut is az eszébe, az mind fontos, és a fesztelen próza jókedvet és nagy sikert ígér. Elég, ha belekukkantasz egy iskolaújságba, máris szembetalálkozhatsz ennek a stílusnak a díszpéldányaival.

20. Ne magyarázkodj

Ritkán jó, ha mindent elmondasz. A kezdő írók nemcsak határozószók tömegével árasztják el írásaikat, de mindenhová magyarázatokat is beszúrnak.

21. Mindig jelezd az olvasónak, ki beszél

A párbeszéd megfejthetetlenné válik, ha nem tudni, éppen ki beszél. A narráció nélküli dialógusokban az olvasó eltéved, és kénytelen visszaugrani az elejére, hogy kitalálja, ki beszél. Arra azonban ügyelj, hogy a beszúrások ne zavarják meg a szöveg egységét. Szúrd be őket oda, ahol amúgy is szünet következne a párbeszédben (ahol a beszélő levegőt venne). Könnyítésképpen olvasd fel magadnak hangosan a mondatot. (A hangos felolvasás a párbeszéd élethűségén is sokat lendíthet.)

22. Kerüld a különleges szavakat

Kerüld a különleges, hatásvadász és figyelemfelkeltő szavakat, ha egy egyszerű és pontos, hétköznapi szó éppúgy megteszi.

23. Ne használj dialektust, csak ha jó a füled hozzá

Ne próbálkozz dialektussal, csak ha elkötelezett diákja vagy a megörökíteni kívánt nyelvjárásnak. Ha dialektust használsz, légy következetes! A legjobb dialektusírók a lehető legkevesebbet térnek el a normától, ezzel nemcsak megkímélik az olvasóikat, hanem meg is győzik őket.

24. Fogalmazz világosan

Nem a világos fogalmazás a legfontosabb, és nem is mindig ez jelzi a jó stílust. Van, amikor a homályos fogalmazásnak célja van. Mivel azonban az írás kommunikáció, sosem hátrány, ha valaki világosan fogalmaz. Még a szándékosan homályos írókat is rendre lehet szoktatni – legyenek érthetően homályosak, legyenek úgy sejtelmesek, hogy azért érteni is lehessen őket.
Ha teljesen belebonyolódsz egy mondatba, jobb, ha újrakezded, ne is próbáld keresztülverekedni magad az összebonyolódott tagmondatokon. Ha mondani akarsz valamit, mondd ki!

25. Ne mondj ítéletet

Hacsak nincs fontos szerepe, ne írd bele a véleményedet a műbe. Mindannyiunknak van véleménye szinte mindenről, és nagy a kísértés, hogy egyfolytában hangoztassuk ezeket. A felelőtlenül elszórt vélemények beképzeltséget sugallnak, nem beszélve arról, hogy a rossz helyre beszúrt ítélet rossz szájízt szülhet.

26. Használd a hasonlatokat mértékkel

A hasonlat gyakori és egyszerű módszer, de ha egymás után több van belőlük, nem megvilágítják a témát, hanem tovább bonyolítják. Vigyázz a képzavarokra! Ha valamit kardhalnak nevezel, ne legyen a végén homokóra.

27. Ne használj idegen nyelvet

Időnként szükséges, hogy az író idegen nyelvből kölcsönözzön szavakat. Egyes írók azonban tudásuk fitogtatásaként szeretnek idegen kifejezéseket és szavakat tűzdelni a szövegbe, függetlenül az olvasó kényelmétől. Rossz szokás. Írj magyarul!

(Forrás: William Strunk és E. B. White: Elements of Style)