Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy sokaknak problémát okoznak a párbeszédek és azok tagolása. Most néhány egyszerű példán keresztül szeretném bemutatni, hogyan is kell  helyesen megszólaltani szereplőinket.

Mint azt sokan tudjuk, karakterünk mondandóját egy gondolatjellel kezdjük, ami így néz ki: -
Viszont ez komplikáltabb dolog annál, mint aminek látszik. Ha tényleg gondolatjelről beszélünk, akkor azt Wordben a Crtl és a  - (mínusz) gombok lenyomásával kaphatjuk meg. A sima vonalas billentyű, ami ott van a Shift és a Pont/kettőspont között egyszeri lenyomásra csak egy szimpla kötőjelet eredményez. Ezt szópárok összekötésére (pl. össze-vissza, fekete-fehér), valamint szótagok helyettesítésére (pl. bel- és külügy) használjuk. A gondolatjel való arra, hogy gondolatokat, mondatrészeket kössünk össze vele.

- Elmegyek a boltba.

Ha semmi egyebet nem kívánunk hozzáfűni, egyszerűen kitesszük a mondat végére a megfelelő írásjelet. Ezzel annyiban is lehetne hagyni, de mi nem tesszük! Nézzük tovább:

- Elmegyek a boltba - szólt Jack.

Abban az esetben, mikor az adott szereplő kijelent valamit, ergo "kijelentő mondatot mond", nem rakunk mondat végi írásjelet, azaz pontot (.). De! Ha netalántán Jack kérdezne, felkiáltana, felszólítana, neadjisten óhajtana valamit, akkor viszont igenis, rakunk a mondat végére írásjelet. Ez így néz ki:

- Menjek el a boltba? - kérdezte Jack.
- Elmegyek a boltba! - kiáltotta Jack.
- Menj el a boltba! - utasította Jack.
- Bárcsak elmehetnék a boltba! - ábrándozott Jack.

Van azonban még egy eset, amikor mégis rakunk pontot a mondandó végére, szám szerint hármat. Ezt lehet, amikor elhal a beszélő hangja, nyitva hagyja a mondatot, vagy valaki félbeszakítja.

- Elmegyek a boltba...
- Nem mész te sehova! - vágott közbe Jill.

Most azt hinné az ember, hogy ezzel mindent átvettünk. Egy frászt! Most nézzük azt az esetet, ami sokakon ki szokott fogni.

- Elmegyek a boltba. - Közben Jack a kezébe kapta a tárcáját, és kilépett az ajtón.

Itt, annak ellenére, hogy Jack kijelentett valamit, rakunk pontot a mondat végére. Ez amiatt van, hogy ami a gondolatjel után következik, már nem konkrétan a kijelentéshez kapcsolódik. Azt kommentálja, ami a beszéddel egy időben történik. Ilyenkor a karakter megszólalása is egy külön mondat, és az utána következő miként is egy külön mondat. Itt is ugyanúgy lehet felkiáltójel és kérdőjel is az első mondat végén, de a gondolatjelet minden esetben ki kell tenni.

Most nézzünk összetettebb mondatokat.
Adott az eset, amikor a karakter mondandójába beékeljük a kommentárt. Valahogy így:

- Elmegyek a boltba - mondta Jack. - Hozzak neked is valamit?

Elemezzük szépen ezt a példát. Két kijelentő mondatról van szó, és az egyikhez komment tartozik. Tehát: Jack elmondja, hogy elmegy a boltba, aztán ezt kommentáljuk, és vége az első mondatnak. Pont. De Jack, a kis huncut, még tovább beszél! Ezt egy ártatlan gondolatjellel vezetjük be, aztán, mivel új mondat következik, nagybetűvel kezdünk, és a mondat tartalmának megfelelő írásjellel végzünk. Na, nem is olyan bonyolult ez, igaz?

 De még mindig nincs vége. Lássunk egy újabb példát:

- Elmentem a boltba - mondta Jack szomorúan -, de nem volt már kenyér.

Akkor itt mi is történik? Adott egy kijelentés, amit a karakterünk mond, és egy kommentár, ami a kijelentéshez kapcsolódik, és mi beékeljük a mondatba. Ezt akkor tehetjük, amikor a karakterünk egy összetett mondatot ejt ki a kecses kis száján. Ekkor a két tagmondat közé betúrjuk a kis mikéntet, méghozzá aképpen, hogy:
Gondolatjel után jön az első tag, majd gondolatjel, komment, ami után nem tesszük ki az írásjelet, ugyanis az ugyanúgy beletartozik az egész mondatba. A komment után újabb gondolatjel, és ez után szóköz nélkül írjuk a kijelentés két tagmondatát elválasztó vesszőt, és befejezésül pedig jön a mondat többi része.

Végül pedig, miután mindannyian jól megerőltettük kis gyerekagyunkat, jöjjön zárásképp két egyszerű, könnyen emészthető példa:

Jack felpattant a székről, és így szólt: - Elmegyek a boltba.

Itt a komment a kijelentés elé került. Ilyenkor a miként után, ha igére végződik, kettőspontot teszünk (:), utána gondolatjel, és nagybetűvel kezdve karakterünk mondókája. A két mondat egy sorba kerül, mondjuk úgy: ha van elég hely.
De mi van akkor, ha a kommentálás nem igére végződik? Akkor az egész valahogy így néz ki:

Jack felpattant a székről.
- Elmegyek a boltba.

Ezzel vissza is tértünk az első példánkhoz, és büszke is vagyok magamra, hogy ilyen szépen körbeírtam ezt az egész témát.